Hazamentek a vásárlásból, és Ginny már kezdhetett is pakolni, mert már csak két nap volt a Roxfort Expressz indulásáig. Mivel már csak négyen laktak a házban, és közülük csak a lány volt iskolás, a készülődés sokkal simábban zajlott, mint régebben. Ginny kicsit egyedül is érezte magát, mert furcsa volt belegondolnia, hogy már nem lesz testvére a Roxfortban. Ezen elgondolkodva megint elszomorodott. Aztán fölemelte a fejét, odaállt a tükör elé, és csúnyán nézett magára.
„Ginevra Weasley! Mostantól mindennek a vidám oldalát fogod nézni a dolgoknak! Igazából még jó is, hogy nem lesz több Weasley a suliban. Legalább nem kell az árnyékukban élned. Most lehetsz majd igazán önmagad!”
Ennek végiggondolása után újult erővel rakodta holmijait iskolai bőröndjébe. Miután végzett, kihívta Ront a kertbe kicsit kviddicsezni, de a fiú épp elmerült abban, hogy csöpögős levelet fogalmazzon barátnőjének.
- Ron! Nem ismerek rád – nevetett a lány. – Régen idegesített Lavender.
- Az régen volt. Már rájöttem, hogy milyen aranyos és jófej és…
- Na jó, ezt én inkább nem hallgatom tovább – nevetett még mindig Ginny, és kihátrált a szobából.
Még mindig kedve volt seprűre szállni, így egyedül ment ki a szabadba. Egy idő után viszont rájött, hogy egymagában nem sokra megy, így hát felrepült Ron ablakához, de a fiú még mindig a levelén dolgozott.
„Reménytelen. Másról se szól mostanában az élete, mint Lavenderről. Mintha már nem is a bátyám lenne.” – gondolta elkeseredetten a lány, majd leszállt, és bement a házba.
Anyja éppen a vacsorával bajlódott.
- Segítsek? – lépett mellé Ginny.
- Köszönöm drágám, de nem kell.
- Oké, akkor elmegyek sétálni, jó?
- Rendben, menj csak. Körülbelül egy óra múlva vacsora. Addigra gyere haza.
- Oké, akkor, szia.
- Szia.
Kiment a kertkapun, és elindult a faluval ellenkező irányba. Éppen naplemente volt. A lány mindig is imádta a napnak ezt a szakaszát. Kissé csöpögősnek találta, de hát néha neki is kijár az ilyesmi. Talált egy nagyobb dombot, felment a tetejére, és leült. Addig nézte a horizontot, amíg Nap teljesen eltűnt. Aztán lefeküdt, és az eget kémlelte.
Újra az Abszol úton volt, de most egyedül. Kétségbeesetten fordult körbe. Úgy érezte, hogy valaki figyeli. Érthetetlen módon egy érdekes szempár villant az agyába. Rájött, hogy látta már valahol. Hirtelen egy kéz fogta meg vállát. Felsikoltott.
- Ginny! Anya már tiszta ideg. Fogalma sem volt hova tűnhettél. Már egy órája otthon kéne lenned – hallotta a lány Ron hangját.
- Elaludtam?
- Nagyon úgy tűnik. De siessünk, mert szerintem anya így is halálra aggódta magát.
Szinte futottak az Odúig. Mrs Weasley paprikavörös arccal fogadta a belépőket.
- Kisasszony! Nem megmondtam, hogy egy órád van?
- Még hogy halálra aggódta magát… - dörmögte Ginny Ronnak, mire a fiú elvigyorodott, és felment az emeletre.
- A vacsorád az asztalon – zárta le Mrs Weasley a témát, és elment mosogatni.
Ginny kelletlenül leült az asztalhoz, és gyorsan megette az ételt. A mosatlanok közé rakta a tányérját és a villáját, és fölment a szobájába. Felült az ablakpárkányra és kinézett a sötétkék égre. Az álmán gondolkodott. Tudta, hogy az a szem az „abszol úti idegen” szeme volt. Hihetetlennek tartotta, hogy egy fiú, akinek csak a nevét tudja, ennyire megbabonázta. Aztán az jutott eszébe, hogy ez azért is butaság, mert valószínű sosem fog vele többet találkozni.
Két nap múlva reggel minden nyugisan zajlott. Időben sikerült elindulniuk a pályaudvarra. Ron is velük tartott, mert Lavenderrel megbeszélték, hogy ők is a vonatnál találkoznak, mivel Lavender húga most kezdte a harmadik évét a Roxfortban. Ginnynek nem volt kedve végignézni a nyáladzásukat, ezért elköszönt szüleitől és elszaladt megkeresni barátnőjét.
A vonat végénél találta meg őket. Épp hevesen smárolt Jeremi Collinsszal. Ginny elmosolyodott és elment. Először attól félt, hogy úgy fogja érezni magát, hogy cserbenhagyták, hogyha Rebecca összejön egy sráccal, de megkönnyebbült, hogy nem így érzett, mert nem vesztette el a lányt, mivel a Jeremi már végzett a Roxfortban, így nem kellett attól félnie, hogy el lesz hanyagolva. Szóval örült, hogy teljes mértékben csak boldogságot érez azzal kapcsolatban, hogy Rebeccának összejött egy srác. Már csak Ginnynek kéne gondoskodnia egyről.
Pont ezen gondolkodott, amikor kupét keresett, és az egyikben kit látott? Isaac McKenzie-t. Nagyon megdöbbent.
„Ez hihetetlen. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ekkora szerencsém van, hogy Isaac is Roxfortos.” – gondolta zakatoló szívvel Ginny.
Gyorsan tovább ment, még mielőtt a fiú észrevehette volna. Csak most vette észre, hogy a háta mögött egy csapat ötödéves lány vihogott, és nagy szemeket meresztgetett Isaacre. Nem értette, hogy miért érzi ettől furcsán magát. Magának sem akarta bevallani, de talán mintha kicsit féltékeny lett volna.
Még a vonat indulása előtt pár perccel sikerült találnia egy üres fülkét. Kinyitotta az ablakot és kinézett. Szülei sorra nézték a kupékat, hogy melyikben lehet Ginny. A lány kiintegetett, és Mr Weasley észre is vette. Odamentem hozzá.
- Vigyázz magadra kicsim – mondta Mrs Weasley. – Már nem lesz egy bátyád sem a Roxfortban.
- Na de Molly. Úgy ismered a lányunkat, mint aki nem tudja megvédeni magát? – nézett feleségére szemrehányóan Mr Weasley. – De azért tényleg vigyázz magadra Ginny.
- Jó, jó. Ígérem, vigyázok! – A vonat elindult. Gőz töltötte be a peront. – Sziasztok! Karácsonykor találkozunk!
- Szeretünk!
Azzal a vonat elkanyarodott, és Ginny szülei elvesztek a ködben. Már épp elővette volna a könyvét, amikor Rebecca lépett be hozzá. Feltűnő volt a vidámsága.
- Szia – köszönt vigyorogva. Ginny úgy tett, mintha nem tudna semmiről.
- Mi történt. Elképesztően feldobottnak tűnsz.
- Hát igen… Összejöttem Jeremivel és már alig vártam, hogy elújságolhassam.
- Na akkor mondjad!
És Rebecca elmesélte, hogy a randijuk Floren Fortescue fagylaltozójában volt. A fiú meghívta Rebeccát egy fagyikehelyre, aztán még két-három órát sétáltak, de Rebeccának haza kellett mennie. Búcsúzáskor félszegen álltak egymással szemben egy darabig, aztán Jeremi lehajolt és megcsókolta.
Ginny a megfelelő pillanatokban ű-zött meg á-zott, és tényleg boldog volt, hogy barátnője ilyen boldog.
- Na és te hogy állsz a pasikkal?
- Á, sehogy… Egyelőre nincs senki aki tetszene. – Még emlékezett, hogy az Abszol úton ő volt mérges barátnőjére, amiért a lány addig nem mesélt neki Jeremiről, de most ő sem akart beszélni Isaacről. Egy darabig még nem akart belekeverni mást. De aztán rájött, hogy nincs is mibe belekevernie. – Na jó. Igazából van egy srác… - és elmesélt mindent töviről hegyire, onnan kezdve, hogy elváltak az Abszol úton.
Rebeccát ez a sztori még boldogabbá tette. Ha ez egyáltalán lehetséges. Az út további részében kitárgyalták Jeremit, és még Isaacről is esett pár szó. Szinte észre sem vették, hogy megérkeztek Roxmortsba. Mikor leszálltak a vonatról, Ginny akaratlanul is Isaacet kereste a tömegben, de Rebecca magával ráncigálta egy üres fiáker felé, így nem volt sok ideje bámészkodni.
Még mindig ámulattal töltötte el az óriási kastély. Mindig is második otthonának tekintette.
Mikor belépett a Nagyterembe, szokásos látvány fogadta: a plafon a sötétkék, csillagos eget mutatta, alatta pedig több száz gyertya lebegett. A tanárok asztala felé pillantva látta Dumbledore-t középen, mellette Flitwicket, Pitont, Bimbát, Madam Hoochot, Madam Pomfrey-t és Lumpsluckot. McGalagony és Hagrid helye üres volt. Ők még az elsősökkel foglalkoztak.
Mialatt mindenki leült, Frics becipelte a háromlábú széket, és rátette a Teszlek Süveget. Nem sokkal később McGalagony bevezette az elsősöket. Úgy tűnt idén senki nem kóstolta meg a tó vizét, mivel mindegyikük száraz volt.
A Süveg énekelt, beosztották a megszeppent elsősöket, majd Dumbledore szokásos év eleji beszéde jött. Ginny már nagyon türelmetlen volt, mert kopogott a szeme az éhségtől. Épp ezért felcsillant a szeme, amikor feltűntek a tálakon a sült húsok, halak és minden, ami szem-szájnak ingere. Ginny megpakolta a tányérját, és jóízűen falatozni kezdett.
Az asztalnál sokan köszöntek oda neki. Több fiú is rajta legeltette a szemét. Ginny örült, hogy mostmár nincsenek ott a bátyjai, így már szabad a pálya, mivel nincs ki szekálja. A lány némelyikükre visszamosolygott, de csalódottan tapasztalta, hogy Isaac nem griffendéles.
A vacsora végeztével Dumbledore jókedvűen küldte lefeküdni őket. Ginny épp felállni készült, amikor valaki megszólította.
- Szia Ginny!
A lány megfordult, és zakatoló szívvel látta, hogy Isaac áll mögötte. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
